Író: Yangsze Choo
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 520
Kiadás éve: 2021
Rendeld meg ITT!
Fülszöveg: Az 1930-as években, a brit gyarmati uralom idején Malajziában játszódó regény ismeretlen világba repít: a szolgákéba és urakéba. Ősrégi babonák és modern idealizmus keveredik benne, testvérek közötti versengés és tiltott szerelem tartja izgalomban az olvasót.
A gyors észjárású,
törekvő Ji Lin egy varrónő mellett ragadt le tanulóként, ám éjszakánként
titokban egy táncteremben keresi a pénzt, hogy kiegyenlítse anyja
madzsongadósságait. De miután az egyik táncpartnere véletlenül hátborzongató
emléket hagy maga után, elkezdődik Ji Lin baljóslatú kalandja: a titkok és
hiedelmek tükörvilágába csöppen.
A tizenegy éves kínai
háziszolga, Ren szintén titkol valamit; be kell váltania halott gazdájának tett
utolsó ígéretét: meg kell keresnie a gazdája levágott ujját, és eltemetnie a
teste mellé. Rennek negyvenkilenc napja van, hogy ezt megtegye – ha nem
sikerül, a gazdája lelke örökké a földön fog bolyongani.
Ahogy könyörtelenül múlnak a napok, egy sor rejtélyes haláleset dúlja fel a környék nyugalmát, és tigrissé átváltozó emberekről kezdenek suttogni. Ji Lin és Ren egyre veszélyesebb ösvényeken halad, amelyek hol a buja ültetvényen, hol a kórház raktárában, hol meg kísérteties álomképekben keresztezik egymást.
Figyelem! Cselekményleírást tartalmazó vélemény következik!
Véleményem: Ez egy nagyon különleges történet. Mégsem tetszett.
Nem
tudom eldönteni, hogy arról szólt, hogy Ren visszajuttatja az ujjat a
halottnak, vagy arról, hogy ki gyilkolja sorra William ellenségeit.
Most akkor fantasy volt vagy krimi? Persze működhet a kettő együtt.
De itt az egyik mindig elvonta a figyelmet a másikról. Minden újabb, váltott
szemszögű fejezet egy másik műfajhoz, egy másik történethez tartozott.
Ren és a kis küldetése nem kapcsolódott a William-szálhoz. Nem lett volna baj
ezzel a két szállal a történetben, ha valahol összeérnek. De olyan volt, mintha
két regényt próbáltak volna egybeforrasztani.
Nagyon
tetszett az ázsiai háttér, és a hangulat, de valójában elég
általánosságban írta le a kor szabályait, amit nem csak Ázsiára lehet ráhúzni
(pl. a nők és férfiak közti szakadék). Ezt azért sajnáltam, mert szenvedélyem
az ázsiai kultúra, és reméltem, hogy kicsit egyedibb betekintést ad majd a
regény. A fülszövegben emlegetett szolgák és urak közötti viszony, illetve az
ősrégi babonák sem kaptak túl nagy hangsúlyt. Bár tetszett a hangulat,
a regény rendkívül vontatott volt, már-már unalmas. Ami
meglepő, ha belegondolunk, hogy két szálat is ki kellett fejtenie az írónak,
mindezt 500 oldalban, vagyis pörögniük kellett volna a lapoknak. Ennek ellenére
nagyon gyakran kaptam azon magam, hogy unatkozom, és leteszem a könyvet.
A mágikus háttér érdekes volt. A történet az öt
konfuciánus erény köré rendeződik; a könyv szerint azok, akik az
öt konfuciánus nevet viselik, kapcsolódnak egymáshoz. Azt azonban
sehogy sem értettem, miért éppen ez az öt ember kapcsolódik
egymáshoz. Nyilván Renen, Ji Linen, és Shinen kívül még legalább
ezer fiú és lány élt ugyanezekkel a nevekkel, főleg mivel jó szerencsét is
hoztak, valószínűleg gyakoriak voltak (a könyv sehol sem írta az ellenkezőjét).
Akkor tehát az a sok száz vagy sok ezer gyerek is kötődik egymáshoz? Mi alapján
kapcsolódnak az egyes emberek? Azt sem nagyon értettem, hogyha mind az öten
valamiképp összetartoznak, Shinnek például miért nem voltak olyan különös
álmai, mint Rennek és Ji Linnek, ő miért nem volt soha azon a bizonyos
állomáson, miért nem találkozott Jivel, és miért nem történtek vele is különös
dolgok? Ő annyira lógott a levegőben... Mintha csak arra lett volna, hogy kielégítse
a szerelmi szálat - ami egyébként teljesen indokolatlan volt.
Szerintem tönkretette a kapcsolatot az 5 személy között. Mert miért ne
tartozhatott volna ez az öt ember össze úgy, hogy közben egyikük sem szerelmes
a másikba?
Azt
azonban nem bántam, hogy nem volt minden a szánkba rágva. Például nem vártam,
hogy megmagyarázzák a rejtélyes álmok eredetét, mert elég volt tudnom, hogy
ezek az emberek kapcsolatban állnak egymással, innen ered, és kész.
Érdekelt
volna azonban ez a vértigris; mivelhogy elvileg elég fontos
szerepet töltött be. Erről azonban semmit nem tudunk. Konkrétan semmit.
Még abban sem vagyok biztos, hogy SPOILER Ren előző gazdája
valóban egy vértigris volt, és nem csak Ren gyermeki fantáziája volt túl
gazdag. SPOILER VÉGE És mi köze volt ennek a
tigrisnek bármihez? Konkrétan semmit nem befolyásolt. Sőt, ahogy
kihámoztam a szövegből, ez a tigris még csak nem is egy vértigris volt, hanem
egy sima tigris. (Én se nagyon értem, mi folyik itt, szóval
nyugi, nem baj, ha te sem.)
Ji Lin nagy
ápolónői törekvéseit sem értem (ez a könyv nálam a
nem-értésekről szólt), mert soha sem mutatott érdeklődést vagy törődést az
emberek iránt. Ez is egy olyan dolog volt, amit abban az időben a nőknek nem
volt szokás, ezért Ji Lin nyilván ezt akarta csinálni. Ezzel a
koncepcióval egyébként csak akkor van baj, mikor a főszereplőnk nagyképűen
kijelenti, hogy "itt ezt nem szokás, de én akkor is ezt akarom".
Ji Lin nem volt nagyképű, de ezt legalább 50 oldalanként egyszer kijelentette.
A
konklúzióm tehát az, hogy sok különleges dolog volt ebben a regényben: a tigrisek (imádom
őket, csak ezért), az ázsiai háttér és hangulat, az öt
konfuciánus erény és a gyerekek, akik kapcsolódtak
egymáshoz, a gyilkossági ügyek, William és a talán elborult (?)
elméje, Lydia és a megszállottsága (és a szintén elborult
elméje?), Ren maga, az előző gazdája, Ji Lin és Shin (amivel
én egyébként sehogy sem tudtam azonosulni, és nem a mostohatestvér dolog miatt.
Egyszerűen csak az egész olyan oda nem illő volt. Miért? Nem hiányzott).
Azonban ez a sok különleges dolog sehol nem ért össze egyetlen
szálban. Nem volt közük egymáshoz. Nem egy történetet építettek fel. Csak
lógtak a levegőben. Nem kapcsolódtak egymáshoz, és így nem lett egy kerek egész
a történet, mert csak azt éreztem, hogy van benne ez is, meg az is, de végső
soron nem tudom, miről szól ez a regény...
Amit sajnálok. Mert tényleg különleges lett volna, ha nem érződik ilyen összedobáltnak.
Kedvenc idézetek:
"– Mert ha van valakid, akit tényleg, de tényleg nagyon szeretsz – mondta a fiú komolyan –, akkor jó várni rá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése