2023. január 25., szerda

Matt Haig: Éjfél könyvtár

Cím: Éjfél Könyvtár
Író: Matt Haig
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 348
Első kiadás éve: 2021

Rendeld meg ITT!

Fülszöveg: 

Egy könyvtár – végtelenül sok élet 

Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent. Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet. A dolgok azonban nem mindig úgy alakulnak, ahogy arra számít, és a választásai hamarosan életveszélybe sodorják. Mielőtt kifut az időből, választ kell találnia a legfontosabb kérdésre: hogyan tudná a lehető legjobban élni az életét?

Véleményem: Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy végre vége. Nekem ez elég hamar ellaposodott, egész konkrétan a gleccserkutatós résznél, a 150. oldalon. Rettentően érdektelen volt Nora minden egyes élete. A hétköznapiságával volt problémám. Én azért olvasok, hogy vagy elrugaszkodjak a valóságtól, vagy szélsőségesen foglalkozzak vele. Ez a könyv pedig egy tökéletesen unalmas nő tökéletesen unalmas életeit mondta el, amiben sehol, semmi izgalom nem volt. Még a lelki világát sem nevezném annak, mert az, hogy úgy érzed, nem a saját álmaidat éled/nem ott vagy, ahol lenni akarsz/kisiklott az életed, az egy teljesen átlagos jelenség. Ami nem baj. De... Én ezt akkor élveztem volna, ha erről egy kicsit kreatívabb módon mesél, és nem ilyen okoskodós, szájbarágós módon. 

Az, hogy Matt Haig az élet értelméről és lehetőségeiről szónokol engem nem vett meg. Ezt már hallottam innen-onnan, mindenki tudja, hogy "élni kell, mert az élet lehetőség, ne add fel, mert ki tudja, mit hoz a holnap". Fuh, nekem ezt ne. Ezt megkaptuk eleget az iskolában, a barátoktól, a családtól. Ennél üresebb üzenetet nem is lehetne közölni egy emberrel.

Norának egész egyszerűen unalmas volt az élete, és béna volt hozzá. Mint karakter nagyon is élethű volt (most valljátok be, mind kicsit bénák vagyunk az élethez, nem?), ez volt az egyetlen jó pontja a könyvnek. Csakhogy az egész... nos, mint mondtam, túl valósághű volt. Unalmasan valósághű. Mintha átmentem volna a szomszédba, hogy a macskás néni bánkódását hallgassam arról, hogy minden lehetőséget elpocsékolt, és én ne essek az ő hibájába. Biztos van, akinek nagy szüksége volt erre az üzenetre, de az nem én voltam. 

Főleg mivel Haig konkrétan a számba rágta a mondanivalóját. Ülj le, Vivi, és figyelj. Azért van sötét, mert lement a nap. Nem szeretem, ha a számba rágják a dolgokat. Szeretek gondolkodni, magamtól rájönni, és a cselekményből/érzésekből/jelekből levonni az üzenetet. 

Elismerem, hogy vannak olyan könyvek, mint pl. ez is, ami (talán) akkor segít a legtöbbet, ha a szánkba rágja az üzenetet. Mint mondtam, biztos rengeteg embernek jelentett segítséget ez a könyv. Egyszerűen csak nem az én műfajom, és nem nekem írták.

Kedvenc idézeteim:

Talán van, hogy már az öngyilkosság is túl aktív cselekvés.

– Boldog vagy, Dan?
– Senki sem boldog, Nora.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése