Susanna Clarke: Piranesi

Cím: Piranesi
Író: Susanna Clarke
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 224
Első kiadás éve: 2020

Rendeld meg ITT!

Fülszöveg: 

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.

Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Véleményem: Őszintén megmondom, én nem tudom, ez a könyv mit volt hívatott elmesélni. Elolvastam egy tucat értékelést, meg elemzést, de továbbra is ott tartok, hogy megfoghatatlan, kidolgozatlan és semmitmondó. Persze, csak ha az ember nem kezd el mindent IS belelátni. Mert ugyebár időnként előkerülnek olyan könyvek (szerintem pl. az Édes Anna is ilyen), amik valami oknál fogva hihetetlenül népszerűek és mélyen szántóak lesznek. És az emberek elkezdenek mindenféle mélyebb értelemről meg rejtett vagy nagyon is kirívó üzenetről, társadalomkritikáról beszélni – amit én csak nagy erőfeszítések árán tudok belemagyarázni a sztoriba.

Mert igen, mondhatnám azt, hogy mi emberek mennyire földhöz ragadottak vagyunk, és milyen nehéz használni a fantáziánkat, és ha valakinek mégis sikerül, azt megbélyegezzük. Vagy hogy mennyire elfelejtjük, hogy csak azért, mert felnőttünk, még nem kell elfelejtjük azt, akik gyerekként voltunk, vagy amiben gyerekként hittünk. Vagy hogy milyen jó lenne elmenekülni a valóságtól egy olyan Házba, mint ahol Piranesi élt, vagy visszaszerezni azt az ősi tudást, amit rég elfeledtünk, mert olyan érdektelenné váltunk.

De őszintén, ezt már csak azért látom bele a történetbe, mert elolvastam azt a tucat értékelést és elemzést. Én magamtól ebben a történetben csak a katyvaszt láttam.

Odáig semmi baj nem volt, amíg Piranesi Házában voltunk, és azt figyeltük, milyen végtelenül unalmasan tengeti a mindennapjait. Már az is embert próbáló volt, hogy ezen keresztülrágjam magam, de egy ponton elkezdett érdekelni, hogy mégis mi fog kisülni ebből az egészből. (Azt most Hagyjuk, milyen Borzalmasan idegesítő volt, hogy Végig Random szavak a Mondat Közepén nagy betűvel kezdődtek.) 

De amikor elkezdett kiderülni, hogy valójában mi is történik, mi ez a Ház, ahol Piranesi lakik, ki is a Másik, és a többiek, akkor azért eléggé csalódtam. Mert továbbra sem értem. És az Agavének megvan az a jó szokása, hogy a könyveibe beleírja az adott történet zsánerét; ebben pedig a fantasy címke szerepel. Nem a lélektani, pedig a vége nagyon arra akarta elvinni. Ha ez egy fantasy, akkor szükségem lett volna egy kis háttérinfóra: mi ez a Ház, hogy jött létre, hogyan lehet oda bejutni, és miért tennék az emberek. Mert oké, tudjuk, hogy le kell menned alfába Arne-Sayles lesüllyedt arra a szintre, ahol gyerekként volt, hogy "az elméje megnyíljon", de kérdem én, akkor hogy nem ment még át ebbe a másik világba mindenki? Mert ne mondja nekem senki, hogy egy kis gyakorlással nem ment volna ez mondjuk úgy a fél világnak. 

Aztán megtudtuk hogy ez a "másik világ" úgy jött létre, hogy "a tudás nem veszett el, hanem ajtót nyitott egy új világra", ami nagyon fancy megfogalmazás, de konkrétan semmit sem jelent. Arról nem is beszélve, hogy miért akarna átmenni bárki is? Mert volt ott egy csomó szép szobor, meg óriási csarnokok, meg egy random tenger (hegyek miért nem voltak, kérdem én. A túrázókra nem gondoltak?), meg madarak (fú, azokat hagyjuk is, mert idegrohamot kapok, ha még egyszer végig kell olvassak egy egész oldal arról, hogy mit csinálnak a madarak a szobrokkal teli csarnokban), de egyébként nincs ebben a világban semmi és senki. Tehát miért akarnánk átmenni oda? (Introvertáltak persze értékelnék, de hagyjuk a viccet, ez egy üres kastély, ahol se szórakozni, se dolgozni nem tudsz.) 

SPOILER Miért volt Piranesi elrabolva, és belekényszerítve ebbe a világba? Tudom, egy kísérlet miatt, de mivel kísérleteztek? Mit akartak tudni? Jól hangzik az is, hogy "az ősi tudást akarták visszaszerezni", de mivel kapcsolatban? Mert a "mindennel kapcsolatban" azért túl tág fogalom, és olyanokat is magába foglal, mint a barlangfestmények felfestése és a tűzgyújtás módszerének felismerése, de gyanítom, itt valami mélyebb dologra kell gondolni. SPOILER VÉGE

Piranesi személye pedig szerintem sem imádnivaló, sem pedig elbűvölő nem volt; naiv és ostoba volt, gyerekes. 35 éves kora ellenére egy kiskamasz, aki megsértődik azon, ha az ő játékát valaki nem értékeli annyira, mint ő. Végtelenül idegesített a szende kábasága, a gyerekes ártatlansága és hogy "tudósnak" próbálták eladni, mikor nem csinált más, csak naphosszat járta a csarnokokat, beszámozta őket (ami elméletileg az elme kifürkészhetetlen utait kívánta szimbolizálni) és leírta, milyen szobrok vannak ott, este meg elment fogni néhány halat a vacsorájához. Elméletileg segített a Másiknak megfejteni az "ősi tudást", de nem tudom, ez miből állt, mert nem tett érte semmit.

Szóval túl sok kérdésem van, és semmire nem kaptam választ. Ez csak egy univerzális katyvasz volt, ami mindent volt hívatott magába foglalni, és semmit nem adott.