Ernest Cline: Ready Player One

Cím: Ready Player One
Író: Ernest Cline
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 464
Első kiadás éve: 2012

Rendeld meg ITT!

Fülszöveg: 

EGY VILÁG LÉTE FOROG KOCKÁN.

EGY KÜLDETÉS A VÉGSŐ NYEREMÉNYÉRT.

FELKÉSZÜLTÉL?

2045-öt írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-be, a világméretű virtuális valóságba.

Amikor az OASIS tervezője meghal, ördögi feladványsort hagy maga után, melyek megfejtéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség. Aki először megfejti mindet, az örökölheti hatalmas vagyonát – és egyben az OASIS feletti hatalmat.
Wade oldja meg az első feladványt, és ezzel életveszélybe kerül. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért. A játék ezzel megkezdődik, a túlélés egyetlen módja pedig a győzelem.

Véleményem: Ezzel a könyvvel alapvetően két problémám volt, minden más pozitívum, úgyhogy a két negatívumba fogok belesűríteni mindent, amit mondani szeretnék. 

01: Ernest Cline nagy kanállal nyomta le a torkomon a '80-as évek popkultúráját. Az a helyzet velem, hogy vannak dolgok, amik nem érdekelnek, és a '80-as évek ide tartozik. Sőt, igazából ha van egy aktuális trend, akkor valószínűleg hallottam már róla, de nem követem, és nem tudok róla semmit. Ugyanez a helyzet a filmekkel, zenékkel, sorozatokkal, könyvekkel és videojátékokkal is - az aktuális felkapottakat és gyöngyszemeket sem ismerem, nemhogy a '80-as évekét. Csakhogy a Ready Player One esetében konkrétan egyetlen film és játék sem volt, amiről hallottam volna. Azt viszont el kell ismerni, hogy a könyv enélkül is pokolian élvezhető volt, én vagyok rá a tanú, hogy nulla '80-as évekbeli tudással is lehet imádni. Cline ugyanis olyan részletességgel magyarázott el minden egyes utalást, mintha nem is létező dolgokról beszélne, hanem a saját fantáziájának része lett volna. Előbb-utóbb az is megértette, aki semmit sem tudott róla. Viszont! Ezzel rengeteg, rengeteg oldal elment, és gyakran az izgalom közepén szakította meg a cselekményt a magyarázkodással. Feleennyi lett volna a történet, ha nem szövegel ennyit a filmekről és videojátékokról. Az viszont tagadhatatlan, hogy nem csak Halliday, Cline is megszállottan szerette a '80-as évek popkultúráját, és egy igazi kocka volt, ami süt a regényről, és ad neki egy pluszt. Már csak azért is élvezhető, mert látszik rajta a szerző hatalmas tudása a témában. Viszont egy idő után baromi fárasztó volt a sok infó, aminek a háromnegyedére már most nem emlékszem. 

02: A könyv közepén egy ponton leült a történet. És ez a románc miatt történt. Nekem eleve nem hiányzott bele a virtuális szerelmi szál, bár az tény, hogy a történet elbírta, és szépen beleillett, jól ábrázolta a kor problémáit és a fiatalok bizonytalanságait is. Viszont egy ponton Wade valóban azzá vált, aki volt: egy idióta, szerelmetes kis tinédzserré, és ott álltunk vagy 50 oldalon keresztül, hogy Wade nem csinált mást, csak ült a szobájában, és látványosan szenvedett egy lány miatt (akivel még nem is találkozott). Mindennek pedig az lett a következménye, hogy SPOILER elveszítette első helyét a toplistán SPOILER VÉGE. És akkor ne legyek ideges... Épp az rántott be, hogy a könyv elejétől kezdve gyors léptékben haladtunk, nem állt a cselekmény, mindig történt valami. A játékosoknak három kulcsot kellett megtalálniuk, majd azzal három kaput kellett kinyitniuk. A kulcsot csak akkor kapták meg, ha lejátszottak egyet Halliday valamelyik kedvenc játékából. A kapun túl pedig akkor kapták meg a következő kulcs helyére mutató rejtvényt, ha teljesítettek egy küldetést. Wade megtalálta az első kulcsot, majd a következő oldalon már az első kaput is, és már ment is az akció meg a rejtélyek, én meg csak lapoztam, lapoztam, és már túl is voltam a könyv felén! Erre jött egy ilyen lejtmenet, ahol 50 oldalon keresztül csak szenvedünk... Itt jó pár fejezetig visszavett a történet, majd a végére ismét fellendült, és akció jött izgalom hátán, majd puff, vége volt.  

Mivel azonban a rejtélyek mind a '80-as évekre épültek, sajnos én nem tudtam együtt gondolkodni Wade-el, hanem csak néztem, ahogy rájön a dolgokra, amiket aztán Cline alaposan elmagyarázott. Gyakran volt, hogy úgy húzta ki a srácot a csávából, hogy belevágott elmagyarázni, hogy az miért úgy van, és igazából miért nem kell aggódnom érte. Emiatt egy kicsit távolinak éreztem a könyvet. Ha valaki penge a témában, és úgy keni-vágja a filmeket és játékokat, mint Wade, annak ezek biztos jobban átjöttek. 

Amit nagyon élveztem, azok a küldetések voltak a kapukon túl. Az első kapun túl például Wade egy filmes szimulációba került, ahol az volt a dolga, hogy eljátssza, az adott karaktert; felmondja a szöveget, és a jó akcentusért, hanghordozásért, hiteles előadásrét plusz pontokat kapott  – ez állati érdekes volt!

Kisebb hányingerem viszont volt a korrajztól. Túlságosan elképzelhető, hogy egy olyan jövő vár ránk, amiben az emberek a virtuális világba menekülnek, mert a valóság rémes hely. Ahol mindent egy avatárral fogsz intézni online, és közben ki sem kell lépned a házból. Ahol felveszel egy ruhát, kesztyűt, szemüveget, és beleülsz egy haptikus székbe, ami ide-oda forgat és lóbál, mint valami gúsba kötözött bábot, hogy a legjobb online élményt nyújtsa, miközben odakint elsorvadsz. És még csak meg se bánod. Mert semmi jobbat nem tartogat a valóság. 

Úgyhogy összességében ez egy nagyon király könyv, nagyon klassz cselekménnyel, és egy nagyon tájékozott és megszállott íróval, amit gondolkodás nélkül kedvenceltem be, és nektek is szívesen ajánlom.

Kedvenc idézeteim: 

Parzival: Miért feltételezed, hogy férfi vagyok?
Art3mis: Ne szórakozz már. Nyilvánvaló. Folyamatosan fiúvibrálás jön belőled.
Parzival: Fiúvibrálás? Ezt hogy érted? Férfiasak a mondatszerkezeteim, vagy mi?

Értitek, az agyam még nem is érte el a végleges méretét, honnan tudhattam volna, hogy a felnőttek mikor hülyítenek? Sehonnan.

Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája.